A készülődés idején azt az információt kaptuk, hogy Izraelben ilyenkor 17-19 fok van, kellemes, tavaszias az idő, néha fordulhat elő egy kis eső. Így is történt, szabályszerűen; napsütéses, rövidujjas idő fogadott, nem volt nehéz hozzászokni. Néha valóban jött egy-egy futó zápor, de olyan tapintatosan, hogy még csak meg se áztunk.
Eltelt az út fele, és megérkeztünk Jeruzsálembe. Az óvárost csakis gyalogosan lehet bejárni. Bár kicsit borús volt, de magam is ernyő és anorák nélkül indultam útnak, más szandálban jött, mert miért ne? Ha esne is pár percet, majd eláll. Aztán egyszer csak elkezdett esni. Nem ömlött, nem zuhogott, - esett. Kitartóan és erősen. Először tovább maradtunk benn egy-egy helyen, hogy megvárjuk, hátha eláll. Majd a kint is elmondható magyarázatokat hallgattuk meg inkább fedél alatt, mire végzünk, biztosan eláll. Aztán már nem vettük elő a fényképezőgépeket, mert sajnáltuk. Aztán kicsit magunkat is sajnáltuk...
Nem telt bele negyven perc, és az esőt nem ismerő Jeruzsálemben, máris sorra bukkantak föl az ernyőt áruló arab kereskedők. Szinte minden utcasarokra jutott egy. Ambreeelaambreeelaambreeela - kántálták éles fejhangon, az esernyőkkel hadonászva, mint egy élő képes szótár. Volt is keletje, én is lecsaptam egyre, hiszen már egy csatak víz voltam.
Fölülről már jobb volt, de volt még egy nagy gond. Mivel alig szokott esni, a kevés záport is fölszárítja a Nap útközben, mielőtt a földre érne, ezért a dombra épült óváros elnyújtott, széles lépcsőin, utcáin, sikátoraiban egyáltalán nincs vízelvezetés. A lépcső, az utca, teljes szélességében folyt le a víz, nem lehetett máshogy menni, csak bokáig gázolva benne. Na, szandálok, félcipők, minden egyéb lábbelik!
És ez így tartott három napon és éjszakán keresztül, egy percre se engedett pihenőt. Persze, le is hűlt erősen, és olykor a szél is föltámadt, hogy esélyünk se legyen ernyőt nyitni. Második nap még jó volt, mert mindenkinek volt egy váltás száraz ruhája, cipője, amit magára tudott venni. De a cipő a következő reggelre már nem száradt ki, és hiába cseréltük szárazra a zoknit a buszban, ha újra csak a vizes cipőt kellett ráhúzni. Az eső továbbkísért minket jeruzsálemi sétáinkon, jött velünk Betlehembe, Ain Karembe is. Azt mondták a helybeli ferences atyák, hogy százévenként egyszer fordul elő ilyen, az ottani híradó pedig elmondta, hogy ezekben a napokban az éves csapadékmennyiség fele esett le.
Jól viseltük, szinte a zarándoklét kihívásának tekintettük. Semmilyen programról nem mondtunk le az eső miatt, a keresztutat is esőben jártuk végig, megrendítő volt.
Most az lenne az emelkedett, szép befejezés, hogy kitartásunk elnyerte jutalmát, és senkinek semmi baja nem lett, még csak egyet sem prüszkölt. De ez nem így volt, sajnos, páran megfáztak.
Az Úr csak azt ígérte, hogy nem bocsát többet vízözönt a földre.
Ha az emberek mégis úgy elrosszultak, legalább tudtuk, hogy már csak 37 napunk van belőle :)
Először azt olvastam, hogy az esőt úgy kaptátok, mint zarándok-lét, merthogy már csak ilyen a zarándoklét. Néha némi megpróbáltatásokkal jár együtt.
VálaszTörlésLám a mai, bp.-i jegesedés fái is borzasztóságosak és gyönyörűek voltak egyben.
Keresztút esőben: el tudom képzelni. A "Zarándok+" rendkívüli programja lett a tiétek.
VálaszTörlésIgen, valahogy így volt.
VálaszTörlésEz a Zarándok+ tetszik :)
Hát, szegények! Ez nagy pech volt Nektek az időjárással.
VálaszTörlés