A keresztfához megyek

Jézus szenvedéstörténetének helyszíneit járva a város minden arcát megmutatta. Volt, amikor egyszerűen csak belesimult a történésbe, máskor harsány színekkel mutatta meg a kontrasztot, de mindig megadva és éreztetve a fájdalom méltóságát.

Egyik napon, reggel 6 órakor volt szentmisénk a Szent Sír-bazilikában, a Kálvárián. Ritka kiváltság ez, keveseknek lehet részük benne, hogy ez az ősi, nagy templom csak az övéké. És kevesen mennek át gyalogosan a néptelen, alvó óvároson reggel fél 6-kor. Csöndben, ahogyan az az alkalomhoz illik. Olyan volt az egész, mint a Krisztus-keresés húsvétvasárnap hajnalán.
Az oltár a Golgota fölé épült, ahol Jézus keresztje állt. Számomra ez akkor vált érzékelhető valósággá, amikor az itthoni Szent Kereszt Felmagasztalása-templom plébánosa őszinte megrendültséggel kezdte el a szentmisét. Akkor éreztem azt, hogy valóban a Szentföldön vagyunk.

A Szent Sír-bazilika az utolsó négy stációt foglalja magában. Hatalmas templom, nagyon kicsinek lehet benne lenni, mégis megérinthető, közel van minden. Sajnálom, hogy az éjszakai virrasztást nem vállaltam, de tudom, hogy egy kihagyott éjszaka után nehezen ment volna a következő nap, és azt nem mertem megkockáztatni.

A fájdalom útját, a Via Dolorosát esőben jártuk végig. Már eleget olvastam és hallottam róla, ezért nem lepett meg, és nem is okozott csalódást, hogy nem "steril módon" lehet keresztutat járni. A mintegy. 2,5 km hosszú út ma is az óvároson halad át, hosszan a bazársoron, a házak között. Hallatszott az árusok kiáltozása, az üzletekből kihangzó zene, a III. állomásnál még a müezzin is megszólalt. Jézus is az ott levő emberek között járta végig az utat, ezeket a találkozásokat (is) mondja el a keresztút. Nem fényképeztem a keresztúton, most így éreztem jónak.

Az Olajfák hegyén és a Getszemáni-kertben a következő napon voltunk. Az egész utazás legragyogóbb napsütése fogadott és tartott ki végig, de belül, a templomokban, meg lehetett érezni, hol vagyunk.

Zarándokutunk záró szentmiséje az utolsó reggelen az Antonius erőd kápolnájában volt. Megint érdekes volt átmenni a városon (no, most azért nem olyan korán) a végeérhetetlennek tűnő lépcsőkön, úton. Itt, ennek az erődnek az udvarán kezdődött el Jézus keresztútja. Jeruzsálemi tartózkodása idején itt szállt meg Pilátus, itt történt az ítélet, itt hangzott el az Ecce homo.

Mindig félünk a szenvedéstől. Ahogy végigjártuk ezeket a helyeket, élettel telt meg, elfogadhatóbbá vált. Közelebb került hozzám.