Boldog VI. Pál pápa nevezte Jézus szülőföldjét az ötödik evangéliumnak. Ezt a tájat jártuk be, amennyire nyolc nap alatt lehetett. Régen, a Szentföldre készülő zarándokok nagy keresztet hímeztek a ruhájukra, hogy az úton lássák rajtuk, hova készülnek. Mi az utazás előtt egy hónappal megkaptuk a nyakunkba akasztható keresztet, hogy tudjuk, hova készülünk.A repülőtéri biztonsági interjún átesve, háromórás repülőút után érkeztünk meg Tel Avivba, napsütéses tavaszba. Innen még két óra buszozás várt ránk, hogy a szállásunkra jussunk, a Genezáreti-tó partjára, Tibériasba.
Már nyolcszáz éve annak, hogy a szent helyek szinte mindegyikét a ferences rend szerzetesei gondozzák, őrzik, és segítik a zarándokokat. Az évszázadok során az emlékhelyeken templomokat, kolostorokat, zarándokszállásokat építettek. Ferences vezetéssel jártuk végig mi is az utat, és zarándokházaikban volt a szállásunk.
Tiberias már a korai időkben is a Genezáreti-tó környékének "fővárosa" volt. Nevét Tiberius császárról kapta. A tavat Tiberias-tóként is szokták emlegetni. A városban nem nagyon tudtunk körülnézni, mert esti sötétben érkeztünk, és a többi napon is korán reggel mentünk el, és későn este értünk haza. De kárpótolt ezért a zarándokház történelmi hangulata, családiassága, egyszerűsége és mindenek előtt tóparti fekvése. A repülőtér nyüzsgése, a hosszú utazás után ebben az első találkozásban meghitt, bensőséges arcát mutatta a Szentföld.
Egyetlen bánatunk volt csak: a zarándokház szomszédságában lévő diszkó, ahol mindennap éjjel egyig üvöltött a zene. ha kinyitottuk az ablakot, persze, még jobban hallatszott; ha becsuktuk, előbb-utóbb muszáj volt kinyitni. De ez is csak azt bizonyítja, hogy ezek a többezer éves helyek nagyon is élők ma is.
