2014. december 12., péntek

Az egyetlen nagy csalódás: Jerikó

Már az idegenvezető is fölcsigázott, hogy a világ legősibb városa a maga hétezer évével, meg cakkumpakk világörökség és óóóóóóóóóó...
Az ószövetségi története is annyira érdekes, ahogy leomlanak a falak, mindig tetszett; és az Újszövetségben is többször említik.
Ehhez képest kitereltek a buszból és egy kerítés mögött mutattak két fügefát, hogy az még Zakeus fügefája volt. Az egyikre tuti, hogy nem lehetett fölmászni, a másik meg nem tűnt olyan idősnek. Amikor kérdeztük, hogy mégis melyik, hümmögés volt a válasz.
Pedig ez az egyik kedves történetem, mert Zakeus is olyan kicsi volt, mint én, de megoldotta.

Aztán visszaszálltunk, mert sietni kell (és esett is az eső), és a buszból mutattak a távolban mindenféle csoffadt köveket és romokat, hogy na, az a világörökség.

De lehet, hogy akkor is csak nyűgös és fáradt voltam, mint most.

Talán Jerikót is föl kéne venni az  idemégvisszakellmenni-listára?


3 megjegyzés:

  1. Azért a vastagabbikra fölmászhatott Zakeus, már persze ha megvan az a fa kétezer éves. Az a kérdés, hány évig él egy fügefa. (Mert az olvasó mindig megragadja a poszt lényegét. :))) )

    VálaszTörlés
  2. Meg aztán milyen legyen Jerikó, ha a falai összeomlottak jó régen, és az ősök nem is engedték újraépíteni? Kell valami a régi időkből, akár egy fa, amit be lehet mutatni az elcsigázott tátogatóknak. :)

    VálaszTörlés
  3. Jé! Talán az idegenvezetőben volt a hiba. Mi ott elég sokat mászkáltunk, sok mindent megmutattak. Nekem tetszett. Jó pár fényképet is készítettem.

    VálaszTörlés