Búcsú a tengertől: Joppe

Joppe a város görög neve, ismertebb nevén Jaffa (Jafó). Nagyon régi város, már jóval a Krisztus előtti másfélezer évvel lakott hely volt,  A legenda ráadásul úgy tartja, hogy nevét Noé egyik fiáról, Jáfetről kapta, aki az özönvíz után kezdte meg a település építését. Kikötője pedig az egyik legrégebbinek számít a világon. Innen indultak útnak Salamon király híres hajói, itt szállt hajóra Jónás próféta, hogy meneküljön az Úr küldetése elől, és ez a kikötő volt Szent Pál apostol térítőútjának kiindulópontja is. Szent Péter apostol ebben a városban kapott látomást arról, hogy a keresztény hitre áttérőknél ne tegyen különbséget zsidó és pogány között.

Történelme viharos, mint minden helynek azon a tájon, Végül a zsidó háború idején Vespasianus császár földig romboltatta, lakóit megölette. Az arab hódítások idején jóformán lakatlanná vált, de kikötőjét Napoleon is stratégiailag annyira fontosnak tartotta, hogy 1799-ben elfoglalta. A városban sokféle módon, szinte büszkén őrzik a hódító császár emlékét. 1820-ban kezdett újra benépesülni, amikor egy gazdag isztambuli zsidó földet vásárolt, és közösséget, telepet alapított. 1909-ben Joppe mellett tették le az új város, Tel Aviv alapkövét. Jaffa ma Tel Aviv elővárosa, teljesen egybeépült vele, de megőrizte (megőrizték) hangulatát és féltő műemléki gonddal épületeit is.

Joppe-Jaffa közel került a szívemhez. Alapvetően azért, mert szép, sajátos és főképp, mert a tenger partján fekszik. De belejátszott ebbe az is, hogy tudtam, ez az utolsó hely, amit ebből az országból látok, innen már egyenesen a repülőtérre megyünk, ezt a látványt, ezt a képet kell elvinnem magammal. Hozzásegített az időjárás is, ami - mint egy gyorsított felvételben - az ott töltött bő félóra alatt, ahogy a tűzijátékoknál is a végén szokták egyszerre föllőni a legszebbeket, bemutatta addig tapasztalt minden formáját, esőt, napsütést váltogatva, És itt volt a záró imádság, itt kaptuk a (haza)útra bocsátó áldást, itt fejeztük be ezt a nyolcnapos, az otthoni készülődés során annyira hihetetlennek és megvalósíthatatlannak tűnő kalandot a Biblia földjén.

Bár ez a bejegyzés olyan, mintha elbúcsúznék, de nincs még itt a kényelmes hátradőlés ideje, holnap fejezzük csak be, ott, ahol azt ilyenkor kell : Betlehemben.
Tudom, hogy már nagyon sűrűsödnek a tennivalók, de még egy pici kitartást kérek, ígérem, időben, délután fogom betenni :)