Boldogok

   

Szeretem a boldogmondásokat. Útmutatást, bátorítást, megerősítést adnak, attól függően, milyen helyzetben idézem fel őket.

A zsidó vallás törvényvallás, aki megtartja a törvényt (nem könnyű), az nyugodt lehet, mindent teljesített. A keresztény hit a szívet akarja átalakítani; ilyen, folytonos törekvést adók a boldogságok is.

 

Maga a hely, a Nyolc Boldogság Hegye nem ragadott meg. A kilátás ugyan gyönyörű a tóra, az ember szívét békesség tölti el, de a környezet túl parkosított, túl áhítatba burkolt. Úgy éreztem, túl emelkedetten akarja elmondani azt, amit Jézus a mindennapi életünk küszködéseihez tanított.

 Kontrasztokra kiélezett figyelmem mégis megtalálta a személyeset, a táblát a park bejáratánál. A lelket emelő boldogságok helyett egyből egy halom tiltással szembesülünk. Nézzük hát a boldogságokat napjaink gondolatára lefordítva:

Boldog vagy, ha meg tudod adni a tiszteletet mindannak, ami mások számára szent és fontos.

Boldog vagy, ha méltón tudsz fölkészülni találkozásokra, kívül-belül egyaránt. Ha nem engedsz a kényelem csábításának, ha nem akarod megmagyarázni magadnak, hogy ez még éppen belefér.

Boldog vagy, ha tudsz hallgatni (mondom magamnak is).

Boldog vagy, ha mértékletes tudsz maradni.

Boldog vagy, ha se fegyverrel, se gyilkos szóval nem támadsz rá senkire.

Boldog vagy, ha képes vagy az önfegyelemre.

Két rajz hiányzik még, hogy kilegyen a nyolc, talán ezek lehetnének:

Boldog vagy, ha nem lógsz állandóan a telefonodon, mégha fényképezel is vele. Ha nem akarsz  mindent megörökíteni, megelégszel azzal, amit a szívedben hazaviszel. (hmmmm...)

Boldog vagy, ha nem rohansz végig mindenen, tudsz megállni is.

Jártunk még a közeli Tabghában is, a csodálatos kenyérszaporítás színhelyén. Sajnos, a legjellemzőbb kép, a templom oltára előtti mozaik az öt kenyérrel és a két hallal nem sikerült, ezt a netről leszedve teszem be: