Enyhe szellő susogása

⁹Amikor odaért, megszállt a barlangban. Ekkor íme, az Úr szózatot intézett hozzá, e szavakkal: »Mit művelsz itt, Illés?« ¹⁰Ő azt felelte rá: »Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért, mert Izrael fiai elhagyták szövetségedet, lerontották oltáraidat, megölték prófétáidat karddal, egyedül én maradtam meg, s most nekem is életemre törnek, hogy elvegyék.« ¹¹Azt mondta erre neki: »Jöjj ki, s állj a hegyre az Úr elé,« s íme, ott elvonul az Úr, s az Úr előtt nagy és erős szélvész, amely hegyeket forgat fel és sziklákat zúz össze, s a szélvészben nincs az Úr – s a szélvész után földrengés, s a földrengésben nincs az Úr – ¹²s a földrengés után tűz, s a tűzben nincs az Úr – s a tűz után enyhe szellő susogása.
¹³Amikor ezt Illés meghallotta, palástjával eltakarta arcát, s kiment, s kiállt a barlang ajtajába.

Az egyik legkedvesebb részem az Ószövetségből. Még gyerekként kaptam egy nagy Képes Bibliát, abban szép kép volt, ahogy Illés áll a barlang előtt. Nem, nem ezt a jelenetet akartam megtalálni a Kármel hegyén, Illés barlangjánál, hanem azt az érzést, amikor ez a történet először megérintett.



Csönd volt, béke, alig voltak mások rajtunk kívül, a hegy a tenger fölé magasodott, és valósággá vált a bennem élő kép. Igen, itt akkor is meghallható volt az enyhe szellő susogása...


A Kármel hegyének van egy másik szép története is. A hagyomány úgy tartja, hogy Mária az örömhír vétele után a hegyekbe vonult el, hogy felkészüljön a feladatára. Ide, a Kármel hegyére húzódott vissza, innen a Kármelhegyi Boldogasszony elnevezése és ünnepe.

És megint a tenger...
Mivel a hegy a tenger partján emelkedik, ezért a szép szólítás is: Ave maris stella - Üdvözlégy, Tengernek Csillaga!